Beszéljünk a magánhangzókról

Gondolkoztál már azon,

• hogy a logopédiai gyakorlatban miért nincs a magánhangzóknak hívóképe?
• hogy lehet nagyon játékosan a gyermekek életkorához igazodva, első pillanattól kezdve tudatosan építkezve elkezdeni a logopédiai terápiát?

A mássalhangzóknak van hívóképe, de a magánhangzókat általában a logopédusok szájképekkel illusztrálják. Ez óvodások számára nagyon elvont, nem motiváló. Szerencsém volt, mert pályakezdő koromban találkoztam Thoroczkay Miklósné, Luci gyakorlatával, aki olyan „gyerekfigurákhoz” kapcsolta a magánhangzókat, amiknek az ajakállása jól mutatja az adott célhangot, ugyanakkor a figurák közel állnak az óvodáskorú gyermekek világához.

Különösen jól használhatók ezeket a hívóképek a tanév elején, amikor még ismerkedünk egymással, a logopédiával és a közös munka szabályaival. Barátkozni kezdünk a tükörrel, megfigyeljük az ajakmozgásokat, közben pedig már belevágunk a beszédhangok differenciálásába is. Mindezt nagyon játékossá és személyessé tudom tenni ezzel.

Ráadásul néhány egyszerű játékban nagyon sokféle fejlesztési lehetőség rejlik. Fejlesztem a fonológiai tudatosságot, az akusztikus, verbális és vizuális figyelmet és emlékezetet, a szerialitást, a síkban való tájékozódást, gyakoroljuk a balról jobbra haladást, a soralkotást, később pedig rövid analóg mondatokkal is dolgozhatunk.

A mesebeli óvoda

Mesébe ágyazva foglalkozunk a magánhangzókkal.

Bemutatom a „gyerekeket”, megtanuljuk, hogy kit hogyan hívnak, és kinek mi a kedvenc hangja. Nem véletlenül kapták ezeket a neveket: a célhang minden név elején szerepel. Olyan neveket választottunk, amelyeket a sok hanghibával beszélő gyermekek nagy többsége is helyesen ki tud ejteni.

Megnézzük a tükörben a szánkat, és összehasonlítjuk a képeken látható gyerekek ajakállásával.

A fiúk szája kerek:

• Ádámé a legnagyobbra nyitott,
• Antié a „kapu száj”,
• Ottóé a „csodálkozó száj”,
• Ubié a legkisebb, kerek száj.

A lányok mosolyognak:

• Eta szája van a legjobban nyitva,
• Évié keskenyebb,
• Ibié a legkeskenyebb.

Ezzel kezdem a tükörrel való munkát és az ajakgyakorlatokat is, az állathangok utánzásával párhuzamosan. A gyermekek megfigyelik az én ajakállásomat, majd lassan megtanulják a saját arcukat is tudatosan figyelni a tükörben. Arra törekszünk, hogy a szájuk is „ugyanolyan” legyen, mint az enyém vagy a rajzon látható gyermeké.

Ezekkel az egyszerű gyakorlatokkal arra is ösztönzöm a gyerekeket, hogy bátrabban nyissák a szájukat, és határozottabban artikuláljanak.

Közben természetesen más területeket is bevonunk. Megszámoljuk, hány fiú és hány lány jár a mesebeli óvodába. Kik vannak többen? Kik vannak kevesebben? Megnézhetjük azt is, hogy az adott logopédiai foglalkozáson hány fiú és hány lány van jelen, és akár a saját csoportjukban is megfigyelhetik, kik vannak többen, kevesebben.2 

Miért nincs Ödön és Übü?

Nem véletlen, hogy az ö–ő és az ü–ű hiányzik a mesebeli óvoda névsorából.

Ennek két oka van.

Az egyik, hogy pusztán az ajakállás alapján nem lehet egyértelműen megkülönböztetni az o–ó és ö–ő, illetve az u–ú és ü–ű hangokat. Az ajkak állása nagyon hasonló, a lényeges különbség a nyelv helyzetében van, ezért ezeket nem célszerű ugyanolyan ajakállású gyermekképpel szemléltetni.

Lehetne az Ö hívóképe Ödön, az Ü-é pedig Übü, de a logopédiai gyakorlatban régóta használjuk a mentő és a tűzoltóautó képét ezekhez a hangokhoz, ezért ezen nem változtattam. Így lettek ezek az óvodásaink kedvenc játékai.

A másik ok, hogy az ö és ü beszédhangok paraláliás ejtése nem ritka. Gyakran előfordul, hogy ezek a magánhangzók még nem részei a gyermek hangkészletének. Ilyen esetben természetesen nem foglalkozunk velük.

Ugyanez érvényes bármely más magánhangzóra is: ha a gyermek azt nem ejti normatívan, akkor az adott hang kimarad a „névsorból”. Az ajakállás utánzásával csak akkor kapcsoljuk be a feladatokba, ha ennek hatására megjelenik a normatív ejtés.

Egyszerű helyzetből indulunk el. A gyerekek közben játszanak, nyomoznak, figyelnek és emlékeznek – én pedig már a terápia első időszakában elkezdem kialakítani azokat az alapokat, amelyekre később a beszédhangok differenciálása és a tudatos munka épülhet.

Kezdetben csak a hívóképekkel játszunk

A terápiára járó gyerekek már megismerték a hívóképeket, a hozzájuk tartozó neveket és magánhangzókat. Jöhet a játék. Először izolált formában foglalkozunk a magánhangzókkal.

„Mi a mesebeli óvodások kedvenc hangja?”

Mondok egy magánhangzót, egy gyerek mutatja a hozzá tartozó hívóképet és ismétli a hallott hangot. A többiek ellenőrzik. A gyerekek soha nem beszélnek egyszerre, mert csak így tudják kontrollálni a saját produkciójukat.

A hívóképre mutatva hangoztatják az adott magánhangzót, figyelik a tükörben az ajakállásukat.

Ebben az egyszerű helyzetben már több érzékelési csatornán keresztül kap megerősítést: hallja a hangot, látja az én ajakállásomat és a képen ábrázolt gyermek száját, közben ő maga is kialakítja az adott ajakállást. A tükörben látja saját mozgását, érzékeli az ajkak helyzetét, és hallja a saját hangját is. Így egyszerre kap akusztikus, vizuális és kinesztetikus megerősítést.

„Gondolatolvasás”

Én hangoztatom valamelyik magánhangzót, a gyermekek kiválasztják a hozzá tartozó képet. Kezdetben mutatom az ajakállásomat, később már csak a hallott hang alapján dolgoznak.

Szerepcsere: Valamelyik gyermek hangoztatja a célhangot, a többiek választják a hívóképet.

„Némán mondom”

Ajakállásból kell kitalálni az adott magánhangzót. Először persze én mutatom, aztán jönnek a gyerekek, akik kezdetben halkan, súgva is mondhatják.

„Olvasás”

Egyesével már jól megy. Kiteszek két-három-négy hívóképet sorban vagy oszlopban. Valamelyik gyermek elolvassa. Ismerkedünk a sor, oszlop fogalmával, a balról jobbra, fentről lefelé haladás szabályával. Előkerül az elől, hátul, középen, fönt, lent kifejezés.

Remek ajakgyakorlat például, amikor a gyerekek egymás után „elolvassák” a képek hangjait:

á – a – o – u majd visszafelé: u – o – a – á3 

Vagy:

á – e – é – i és vissza: i – é – e – á

Érdemes közben megfigyelni, milyen szépen gyakorolható így a száj fokozatos nyitása és zárása. A feladat történhet hangadással és hang nélkül is, és természetesen többször megismételhetjük.

„Soralkotás”

Hangoztatok két-három-négy magánhangzót, a gyermekek kirakják a hallottaknak megfelelő sorrendben a hívóképeket.

Ezzel egyszerre fejlesztem az akusztikus figyelmet, az akusztikus szeriális emlékezetet és a szerialitást, miközben a gyermek a hallott magánhangzókat a megfelelő hívóképekhez kapcsolja.

Egytagú szavakban magánhangzók keresése

„Nyomozás”

Ha izolált formában már jól boldogulnak a klienseink a magánhangókkal, tovább lépünk.

Két, nagyon eltérő ajakállású magánhangzót tartalmazó egytagú szavakkal dolgozunk. Például Á-I, A-É stb.

Minden esetben meg kell bizonyosodnom arról, hogy izoláltan tényleg felismerik a két magánhangzót, ezért a két célhangot véletlenszerű sorrendben többször hangoztatom, a gyermek mutatja az adott hívóképet, illetve a képre mutatva kérem, hogy hangoztassa hol az egyiket, hol a másikat.

A terápia elején sem gyakoroltatok hibásan képzett beszédhangot, ezért csak olyan szavakat válogatok ezekhez a feladatokhoz, ami az adott gyermek hangkészletében normatív formában megtalálható.

A feladatban szereplő képeket minden esetben én nevezem meg először, majd a gyermek utánam mondja. Fontos a szómagyarázat, ami a legegyszerűbb szavak esetében se maradjon el. A szavakat játékos keretek között többször elismételtetem a gyerekekkel, hogy bevésődjön.

Ennyi előkészítés után jöhetnek a „nyomozók”, akik kiderítik, hogy melyik szóban melyik mesebeli óvodás kedvenc hangját hallják / mondják. Emellett még analóg mondatok utánmondására, alkotására is képessé válnak. Például: Ádám mondta fáj. Antié a fa. Ű van a fűben. 4 

Ha két-két magánhangzóval már remekül megy, jöhet mind a 7 illetve 9 magánhangzó utáni nyomozás.

A terápia előkészítő szakaszában vagyunk még, és már mennyi mindent megtanultak a gyerekek. Mekkora sikerélmény egy sok beszédhibával küzdő gyermek számára, hogy kristály tisztán elmondja a házi feladat szavait és még rövid mondatokat is tud alkotni.

A Nyomoz az óvoda című kiadványomban találtok sok feladatlapot, játékot, hívóképet és képet.

Az itt bemutatott gondolatok szervesen kapcsolódnak a Thoroczkayné–Bonczné–Fung: Logopédia I. című kiadványban leírt szemlélethez és módszertani alapelvekhez.