Miért tartom fontosnak, hogy blogot írjak?

Több mint négy évtizede vagyok logopédus. Amikor kezdőként elindultam ezen a pályán, nagyon sok segítséget kaptam tapasztalt kollégáktól. Különösen sokat tanultam Thoroczkay Miklósnétól, Lucitól és Lakos Tamásnétól, Anikótól. Az ő tudásuk, szakmai szemléletük és gyakorlati tanácsaik sokszor segítettek eligazodni azokban a helyzetekben, amelyekkel pályakezdőként még nehéz volt megbirkóznom.

Azóta eltelt több mint negyven év.

Ez idő alatt a saját munkámban is számtalan különböző helyzettel találkoztam. Voltak könnyen megoldható esetek, és persze olyanok is, amikor hosszasan kellett keresnem, hogyan lehetne továbblépni. Sok mindent kipróbáltam, alakítottam, elvetettem vagy éppen hosszú évekre megtartottam azért, mert újra és újra működött.

A beszédhanghiba-javítás – lánykori nevén pösze terápia – az a terület, amelyben a leginkább otthon érzem magam. Ezért a blogom is elsősorban e köré a témakör köré épül majd.

Úgy érzem, hogy a beszédhanghibák terápiája napjainkban nem mindig kap akkora szakmai figyelmet, amekkorát a jelentősége indokolna. Pedig ez az egyik leggyakoribb probléma, amellyel a gyermekek és szüleik logopédushoz fordulnak.

Az interneten sokféle szakmai tartalommal találkozom, és a különböző képzéseken is sok fiatal, kezdő – és már nem egészen kezdő – kollégával beszélgetek. Ezekből a beszélgetésekből azt tapasztalom, hogy ezen a területen még sok a bizonytalanság. Nemcsak bizonyos elméleti kérdésekben, hanem abban is, hogy egy-egy konkrét terápiás helyzetben mit, mikor, milyen sorrendben és hogyan érdemes csinálni.

Az évek során sok jól bevált szakmai tapasztalatot, módszert, gyakorlatot és eszközt gyűjtöttem össze. Közben természetesen a gyerekek is változtak. Ami évtizedekkel ezelőtt jól működött, nem biztos, hogy ma ugyanúgy használható. Más eszközökre, más feladattípusokra, sokszor másfajta motivációra van szükség ahhoz, hogy a terápia eredményes legyen.

Ezt a több évtized alatt összegyűlt tudást és tapasztalatot szeretném ezen a blogon megosztani.

Ugyanez a szándék vezetett akkor is, amikor Thoroczkay Miklósnéval és Fung Emivel elkészítettük a Logopédia 1. című kiadványt. Az abban megfogalmazott szakmai szemlélet ma is fontos alapja annak, ahogyan a beszédhanghibákról és azok terápiájáról gondolkodom – és ez a szemlélet fogja végigkísérni a blogbejegyzéseimet is.

Nem kész recepteket szeretnék adni minden helyzetre. Inkább olyan szakmai kapaszkodókat, jól használható ötleteket, gyakorlatokat és szempontokat, amelyekből mindenki kiválaszthatja azt, ami az adott gyermeknél és az adott terápiás helyzetben segítséget jelenthet.

A blogot elsősorban logopédus kollégáknak szánom.

Terveim szerint hetente jelentkezem majd egy-egy új témával. Lesz szó elméleti kérdésekről, terápiás dilemmákról, konkrét módszerekről, feladatokról és eszközökről is – elsősorban mindig a mindennapi logopédiai gyakorlat szemszögéből.

Bízom benne, hogy az itt megosztott tapasztalatok között ti is találtok majd olyat, amit a saját munkátokban jól tudtok használni.

Azt is szeretném, ha az egyes témák nem érnének véget a blogbejegyzés elolvasásával. Jó lenne, ha továbbgondolnánk őket, és beszélgetnénk róluk azokon a szakmai közösségi felületeken, ahol a bejegyzések megjelennek vagy megosztásra kerülnek.

Kíváncsi vagyok a ti tapasztalataitokra, kérdéseitekre, nehézségeitekre és azokra a megoldásokra is, amelyek nálatok beváltak. Hiszem, hogy egy-egy szakmai kérdésről sokat tanulhatunk egymástól.

Terveim szerint hetente jelentkezem majd egy új témával. Ha nem szeretnétek lemaradni az új bejegyzésekről, iratkozzatok fel a hírlevelemre – a feliratkozók elsőként értesülnek az új tartalmakról.

Én hozom a témát, ti pedig hozzátok a saját tapasztalataitokat – beszélgessünk róla!

Örülök, hogy itt vagytok. Kezdjük el!