Terápiás alapelvek 1. – Biztos alapokra építve

A minap olvastam az egyik szakmai csoportban ezt a kérdést: „Milyen praktikus tanácsot adnál a most kezdő logopédusoknak?” Amiről most írok, az látszólag nem a gyakorlatról szól. Pedig a mindennapi munka elengedhetetlen része. Mert mielőtt foglalkozást tervezünk, feladatot választunk, eszközt keresünk a megvalósításhoz, tudnunk kell, milyen alapelvek segítik a hatékony fejlesztést.

Ezek az alapelvek általánosan érvényesek a logopédiai munkában, nem csak a beszédhanghibák javítása során. Bármely terület fejlesztéséről legyen szó, segítenek abban, hogy tudatosan tervezzünk, megfelelően válasszuk meg a következő lépést, és valóban a gyermek aktuális szükségleteihez igazítsuk a munkánkat.

Itt az új tanév. Mint minden évben, elvégzed a szűrést, a vizsgálatokat, és megismered a gyermek aktuális állapotát. Felállítod a differenciáló státuszdiagnózist.

Mit is tudsz meg? Elsősorban azt, hogy mely területeken jelentkeznek hiányosságok, elmaradások vagy eltérések.

Hurrá, már tudod, mit kell javítanod!

Ahhoz azonban, hogy valóban jól kezdd el a terápiát, ennél többre van szükséged. Nemcsak azt kell látnod, hogy mi nem működik megfelelően, hanem azt is, hogy hol van az a biztos, ép szint, amelyre már építeni tudsz. És még valamit: érdemes számba venned a gyermek erősségeit is, amelyekre a fejlesztés során támaszkodhatsz.

Ebből következik az első terápiás alapelv.

Ép szintről indulunk

A terápiát mindig arról a szintről kezdd, amelyet a gyermek már biztosan teljesít.

Ne onnan indulj, ahol a problémát észleled, hanem egy lépéssel korábbról: arról a pontról, ahol még stabil a teljesítménye. Hiszen csak biztos alapokra lehet tartósan építeni.

Ez a gondolkodás a terápia teljes folyamatára érvényes. Folyamatosan figyeld, mennyire vált biztossá az adott készség. Csak akkor lépj tovább a következő szintre, ha az előző már kellően megszilárdult.

A gyermek fejlődése nem mindig egyenes vonalú. Előfordulhat, hogy valamelyik feladat egy alkalommal már jól megy, a következő héten viszont újra bizonytalanabb. Ez nem feltétlenül jelent visszaesést. Inkább jelzés számodra: ezen a szinten még több megerősítésre van szükség.

Ne siess! – türelem

A terápiában sokszor nagy a kísértés a továbblépésre.

A gyermek ügyesen teljesít egy feladatot, mi pedig máris szeretnénk nehezíteni. Pedig lehet, hogy az adott készség még csak kialakulóban van, és több gyakorlásra lenne szüksége ahhoz, hogy valóban stabillá váljon.

Soha ne siess, hagyj időt az érésnek!

Ha túl gyorsan haladsz, később derülhet ki, hogy az alap még nem elég biztos. Ilyenkor vissza kell lépned egy előző szintre, és újra meg kell erősítened azt, amit korábban már késznek gondoltál.

Ezért legyen mindig a tarsolyodban többféle feladat, játékötlet és eszköz ugyanannak a területnek a gyakorlására.

Ne az legyen a cél, hogy minél gyorsabban kipipálhasd az egyes terápiás lépéseket, hanem az, hogy a gyermek valóban birtokába kerüljön annak a készségnek, amelyre a következő szintet építeni szeretnéd.

A türelem nem lassúság. A türelem tudatos tempóválasztás. 2

Apró, egymásra épülő lépésekben haladj

A rajtkő megvan. De mi legyen a következő lépés? És mekkora legyen?

Igazodj a gyermek aktuális fejlettségi szintjéhez, pillanatnyi állapotához és természetesen a beszédhiba súlyosságához is.

Megtanultad az egymást követő módszertani lépéseket, és valószínűleg rengeteg gyakorlatot ismersz hozzájuk. A kérdés nem az, hogy hány feladat van a tarsolyodban, hanem az, hogy melyiket mikor halászod elő belőle.

Mindig az elérendő cél legyen a szemed előtt.

Gondold végig:

• Mit szeretnék elérni ezzel a feladattal?
• Mire épül?
• Milyen készséget készít elő?
• Mi lesz utána a következő lépés?ó
• Valóban szüksége van rá ennek a gyermeknek?

A jó terápia nem egymás mellé rakott érdekes feladatok sorozata. A feladatoknak egymásra kell épülniük.

Apró, egymásra épülő, fokozatosan nehezedő lépések kövessék egymást.

Úgy válassz feladatot, hogy az jelentsen kihívást a gyermek számára, de ne legyen teljesíthetetlen. Ne legyen annyira könnyű, hogy ne kívánjon tőle erőfeszítést, de ne is legyen annyira nehéz, hogy sorozatos kudarcot okozzon.

Úgy építkezz, hogy a könnyebbet feladatot kövesse a nehezebb, az egyszerűt az összetett!

A gyermek folyamatos megfigyelése nélkülözhetetlen. Lehet egy előre megtervezett terápiás meneted, de azt mindig az adott gyermek teljesítményéhez kell igazítanod.

És még valami: ne fecséreld a drága terápiás időt felesleges feladatokra!

Minden gyakorlatnak legyen célja, ami a következő lépést és a végső célt szolgálja.

Törekedj a komplexitásra

Egy kolléganőmnek segítettem a minősítővizsgára való felkészülésben. A bemutató óra anyagának kiválasztásakor azt kérdezte tőlem, milyen típusú órát mutasson: beszédhanghiba-javítás vagy nyelvi fejlesztés legyen a téma.

Ekkor beszélgettünk arról, hogy én ezt a két területet nem választanám ilyen élesen külön.

Miért is tennénk?

Egy jól megválasztott feladattal egyszerre több területet is fejleszthetünk.

Miközben például egy adott beszédhang helyes ejtését gyakoroltatjuk, dolgozhatunk a gyermek szókincsén, mondatalkotásán, figyelmén, emlékezetén, szerialitásán vagy éppen téri tájékozódásán is.

A foglalkozásokon törekedj a komplexitásra.

Teremts lehetőséget és fejleszd többek között:

• a verbális figyelem,
• az auditív figyelem és emlékezet,
• a vizuális figyelem és emlékezet,
• a szeriális észlelés és emlékezet,
• a téri orientáció,
• a nyelvi kifejezőkészség,ú
• a szókincs,
• a grammatikai szabályok helyes alkalmazásának fejlesztésére.

Nem azt jelenti mindez, hogy minden foglalkozáson mindent fejlesztenünk kell, hanem azt, hogy gondolkodjunk összefüggésekben.

Ha ugyanazzal a feladattal több, egymást támogató területet is tudsz fejleszteni, sokkal hatékonyabban használod fel a rendelkezésedre álló időt.

Beszédhanghiba-javítás közben se feledkezz meg arról, hogy a beszéd nem elszigetelt hangokból áll. A végső célunk a gyermek kommunikációjának fejlesztése, rendezése. Szavakat, mondatokat alkot, kérdez, válaszol, mesél, gondolatokat fogalmaz meg. A beszédhang helyes ejtésének ezért a nyelvi működésbe is be kell épülnie.

Tanítványod számára legyen egyértelmű, hogy logopédiai foglalkozáson vesz részt, ezért a már megtanult célhangok helyes ejtésére végig figyelnie kell.

Ha ezt következetesen elvárod, idővel maga a helyzet is jelzéssé válik számára: amikor belép hozzád, fontos lesz számára a pontos, tiszta beszéd. Ez segíti, hogy később a mindennapi kommunikációban is egyre természetesebbé váljon a helyes ejtés.

Ehhez szorosan kapcsolódik a szigorúan szűrt hangállomány használata is: ha a már kialakított helyes ejtést következetesen elvárjuk, a gyakorlóanyag megválasztásával sem teremthetünk olyan helyzetet, amelyben a gyermeknek hibásan képzett hangokat kell használnia. Erről részletesebben az előző blogbejegyzésemben írtam.

Ha szeretnél még többet olvasni a beszédhanghiba-javítás módszertani alapjairól és a terápiás gondolkodásról, erről is találsz gondolatokat a Logopédia I. – Artikulációs terápia e-kiadványban.

Biztos alap, tudatos építkezés

A terápia kiindulópontját és felépítését tehát tudatosan kell megterveznünk.

Ép szintről indulunk. Nem sietünk. Apró, egymásra épülő lépésekben haladunk. Komplexen gondolkodunk. Szigorúan szűrt hangállományt használunk.

Erről is találsz gondolatokat a Logopédia I. – Artikulációs terápia e-kiadványban

De az sem mindegy, hogyan dolgozunk a gyermekkel az egyes foglalkozásokon. Hogyan erősítjük meg a tanultakat? Milyen szerepe van az érzékelésnek, az önellenőrzésnek és a sikerélménynek? Hogyan jutunk el odáig, hogy a gyermek a megtanultakat már ne csak a logopédiai szobában, hanem a spontán beszédében is használja?

Erről lesz szó a Terápiás alapelvek sorozat következő részében.